A Yumeiho rövid ismertetése
A yumeiho a keleti masszázstechnikák egyike. Olyan komplex, ízületstimuláló és energetikai elemeket is tartalmazó egésztesti – gyúrás, amelynek célja a test szimmetriájának, és ezzel harmonikus működésének fenntartása vagy visszaállítása.
A yumeiho mai formájának megalkotója, prof. Saionji Masayuki ezt a technikát megelőzésre és gyógyításra egyaránt használta. A terápia célja, hogy az aszimmetrikus és emiatt diszharmonikus emberi testet ismét szimmetrizáljuk, ezáltal az öngyógyító erőket aktivizáljuk és a betegségeket megelőzzük, illetve a már kialakult kórképek gyógyulását elősegítsük.
Alkalmazási területét tekintve a yumeiho széles körű: eredetileg a shaolini harcművészek testi-lelki teljesítőképességének fokozására használták, ma már az eredeti funkció mellett, mozgásszervi és belszervi betegségek kezelésére alkalmazzuk. Mivel a szervezet harmonizálását és az öngyógyító kapacitás fokozását célozza, nemcsak kiegészítő, hanem bázisterápiának is alkalmas.
A Yumeiho-t elsősorban mozgásszervi panaszok kezelésében használjuk, Masayuki professzor azonban Tokióban mindenfajta betegséget kezelt vele, sikeresen. (Litvániában kísérleteket végeztek szívbetegeken – a tapasztalatok szerint a betegek állapota jelentősen javult a kezelés hatására.) Alkalmazási területe tehát széles: felöleli a sportteljesítmények fokozását éppúgy, mint a betegségek megelőzését és a kialakult problémák gyógyítását, mozgás- és belszervek esetén egyaránt.
Kivitelezése ruhában (vékony, pamut, pizsamaszerű öltözet) történik, a kezelőhely a padlóra terített tatami. A technikai erősen kötött: nemcsak a fogások pontos kivitelezése követelmény, hanem azok sorrendje is meghatározott. A fogások pontossága alapvető fontosságú. Tekintve, hogy a yumeiho célja a test harmonizálása, az alkalmazás módja vagy a fogások nem függnek az adott betegségtől. Hogy mikor mit kezelünk, azt a test súlyközpont – elmélet (lásd később) alapján a páciens adott statikai státusza határozza meg.
Az emberi test aszimmetriája
Az emberi test aszimmetrikus. Ezt mindennapi életünkben is tapasztalhatjuk – gondoljunk csak a cipővásárlásra- mindannyiunknak nagyobb az egyik keze, lába, kisebb egyik szemrése, mint a másik. Figyelmesen megvizsgálva az emberi test páros részeit, mindenhol megtalálhatjuk ezt az aszimmetriát.
Az európai medicina ezt az aszimmetriát normális állapotnak tekinti, mivel mindenki ilyen. Az aszimmetria okát nem vizsgálták – tekintve, hogy minden ember ilyen, fel nem merült, hogy ennek külön oka kell hogy legyen. Természetesen abszolút szimmetria a természetben nem létezik: egyetlen fűszál vagy falevél sincs, melynek mindkét oldala minden tekintetben azonos lenne. Az abszolút szimmetria éppoly idealizált állapot, mint a tökéletes egészség. A szimmetria az emberi testnek mégis sarkalatos pontja, és összefügg az egészségügyi állapottal, amint azt látni fogjuk.
Masayuki professzor azt állította, hogy az emberi test normális állapota a szimmetria, és bár igaz, hogy csaknem minden ember aszimmetrikus, ez az állapot mégis kórosnak tekintendő. Az aszimmetriának jól meghatározott oka és következményei vannak: oka az SI ízület elmozdulásában keresendő, következményei pedig a legkülönbözőbb mozgás- és belszervi betegségek.
A yumeiho célja éppen az, hogy az aszimmetriát megszüntessük az eredeti, tehát szimmetrikus helyzetet a testben helyreállítsuk, ezt a szimmetriát tartóssá tegyük, és ezzel a betegségek okát szüntessük meg.
Az SI (csípő) ízület, mint a test mozgási centruma
A felegyenesedett ember testére alapvetően két, egymással ellentétes irányú erő hat: egyfelől a lefelé ható gravitációs erő, másfelől a két alsó végtagon, mint „szerkezeten” ható alátámasztó erő. Ez utóbbi a gravitációval ellentétes irányú és a földtől való elemelkedettségünket szolgálja, hogy az álló ember testében e két erő a medenceöv területén “találkozik” és közöttük itt egy ún. nyíróhatás jön létre.
Az SI ízület felszíne többé -kevésbé nyeregszerű, görbületeinek anatómiája olyan, hogy a négykézláb álló emberben meg tudja akadályozni a keresztcsontnak a medencébe történő benyomódását. (Ez is, mint annyi más jellegzetesség, az evolúció során történt két lábra emelkedés előtti időkre utal bennünk.) Álló testhelyzetben azonban ennek az ízületnek a görbületei nem alkalmasak arra, hogy a fent említett nyíróhatásnak ellenálljanak – vagyis, a két SI ízület közül valamelyik kimozdul a helyéből, diszlokálódik. Ez a diszlokáció eredményezi aztán azt az aszimmetriát, mely mindannyiunkon tapasztalható.
A kialakult diszlokációnak a kialakulás idejétől és okától függetlenül jól körülírható következményei vannak. Ezek egy része elsősorban a támasztó- és mozgatórendszer, tehát a csontok – ízületek – izmok anatómiai és még inkább funkcionális eltérését eredményezi, más része különféle mechanizmusok által a belső szervek területében okoz elváltozásokat. (Korábban talán eretnekségnek számított volna bizonyos mozgásszervi eltéréseket belső szervi kóroki tényezőként feltüntetni, ma már azonban a
reflexológia. és főleg a manuálterápia eredményeinek ismeretében ez teljesen elfogadottá és érthetővé vált.)
A gerinc helyzete
Álló páciensen a diszlokáció miatt az azonos oldali csípőcsont előre- és feljebb tolódott, az alsó végtag funkcionálisan megrövidült, ezek következtében a keresztcsont bázisa, melyhez csatlakozik az V. ágyékcsigolya, a kóros oldal felé “lebillent”. Következésképpen az ágyéki gerincben megjelenik egy oldalirányú görbület, azaz scoliosis, a neki megfelelő torzióval. Az európai medicina azt a jelenséget ugyancsak leírja, de úgy magyarázza, hogy az elsődlegesen kialakult scoliosis hatására billen le a
medence. Tekintetbe véve azt a felismerést, miszerint az emberi testre ható gravitációs- illetve alátámasztási erők a medenceövben realizálódnak, kénytelenek vagyunk megfordítani ezt a tételt: a medenceöv lebillenése az elsődleges, és ennek következménye a scoliosis.
A gerincen azonban egy görbület nem lehet, hiszen ha így volna, ferdén állna a fejünk – tehát megjelenik az ún. kompenzációs scoliosis is, így ebben a helyzetben a gerincen kettős görbület keletkezett.
Az izomzat
A megváltozott statikai-dinamikai helyzetben az izomzatban is változások zajlanak. A mozgások kivitelezési technikája megváltozik, az aszimmetria miatt a két oldal
izomfunkciói különbözőek lesznek. A keletkezett statikai hibákat az izomzatnak kell kompenzálnia: bizonyos izomcsoportok túlműködnek, mások éppen kevésbé, és lesznek olyanok is -főleg a gerinc mellett -, melyek túlnyúlnak. Döntően azonban mégis a túlműködés jellemző, ennek összes következményével.
A folyamatosan túlműködő izom egyre feszesebb, kötöttebb, merevebb lesz. A kötött izomban a kapilláris funkció romlik, a szövetközti nyomás nagyobb, mint a környező területeken, így a kötött izom vérellátása egyre romlik. Ez további hatékonyságbeli rosszabbodást és tovább fokozódó túlterhelést jelent, mígnem megjelennek az első panaszok, mégpedig rendszerint izomfájdalom vagy merevségérzés képében
A mozgásszervi betegségekben a fájdalmat legfőképpen a túlműködő, kötött izomzat okozza. Ha egy izom vérellátása rossz, az izomban oxigénhiány lép fel, és ez fájdalmat okoz. Ezek a fájdalmak masszázzsal megszüntethetők vagy jelentősen enyhíthetők.
Az izmok feszességének jelentős szerepe van az ún. ízületi blokkok kialakulásában A statikai hibákat izommunkával kell kompenzálni – a gerinc menti izomzat bizonyos részei túlműködnek, merevvé válnak – ezen gerincszakasz mozgása korlátozottá majd lehetetlenné válik – a csigolyák közötti finommozgások kivihetetlenek – blokkolódik
az adott kisízület. Ez a blokkolódás megoldható manuálterápiásan, célzott fogásokkal – ilyenkor az adott terület ismét „fellazul”, működőképessége visszatér, a blokk által okozott panaszok drámai hirtelenséggel múlnak el.
Az SI ízület diszlokációja nemcsak az izmokat teszi merevebbekké, kötöttebbekké, hanem az adott testfél kötőszöveteit és az ízületeket is.
Intézményi keretek között 1983 óta működik a Tokiói Gyakorlati Megelőző Orvoslás Nemzetközi Intézetében, ahol eredményesen gyógyítanak izom- és ízületi betegségekben szenvedő embereket (skoliózis, gerincsérv, keresztcsonti fájdalmak, ülőidegzsába, stb.).